Zavar a szemét!

Pár hónapja szokásommá vált, hogy nem csak egy laza kattintással törlöm a számolatlanul érkező SPAM levelet, hanem igyekszem megtalálni a leiratkozom gombot, és annak rendje és módja szerint véget vetni az áradatnak.

Jelentem: lehetetlen küldetés.

De vajon kinek a fejében él még az a tévhit, hogy ezzel eredményt lehet elérni?

Tényleg van, aki a Tóth Erika „Gyászjelentés” tárgyú levélének megnyitását követően, ifj. Szamosi Pál szomorú özvegye egyetlen, a halálhírről tájékoztató mondata után a részletesen ismertetett elalvásblokkoló megvétele mellett dönt ahelyett, hogy a fél képernyővel lejjebb található Leiratkozás gombra kattintana?

Egy ilyen tartalmú levél tényleg belefér az (online) marketing, a jó ízlés és a törvényesség halmazainak metszetébe?

Tényleg van, aki aktuálisan önmagát épp Kovács István Mártonnak hívó webáruház értékesítő terméke megvásárlása mellett dönt, miután az üzenetét már a Thunderbird is becsapós üzenetként azonosítja?

Másik nagy kedvencem a SmartShop nevű szolgáltató. Eddig valamennyi info@ kezdetű email címemmel már legalább 10x leiratkoztam a hírlevelükről.

Naponta legalább 10 percem megy el a kéretlen levelek törölgetésével. Úgy gondolom, hogy nemzetgazdasági méretekben kifejezhető az a kár, amelyet a SPAM-elés okoz.

Azok a cégvezetők, akik a „teljesen legális” email címjegyzékek megvásárlása mellett döntenek a válságból való kilábalást ígéretével kecsegtető utolsó szalmaszálát igyekeznek megmarkolni így, vagy csak önmaguknak nincs élő email címe, így azt sem tudják, hogy miről döntenek?

De vajon miért ma éppen jutottam el odáig, hogy ezt a bejegyzést megírjam?

Megérkezett az új kedvenc. A levél tárgya: „Ezt a levelet csak egyszer kapta meg” volt. Készítettem róla egy fényképet, szerintem önmagáért beszél.

SPAM Ezt a levelet csak egyszer kapta meg.

SPAM Ezt a levelet csak egyszer kapta meg.